az eredendően rendezetlen fehérjék (IDP-k) hogyan töltik be a kritikus biológiai szerepeket anélkül, hogy önmagukban képesek lennének összehajtani. Bár hiányzik a benne rejlő struktúra, az IDP-k többsége egy fehérje partnerrel való interakció révén hajtogatott állapotot ér el, ami a hajtogatási és kötési folyamatok mély összefonódását mutatja. A fehérje rendellenességet a fehérjék számos tulajdonságában, például a szekvenciában, a kötődés és a funkció során elfogadott struktúrában meghatározó tényezőként ismerik el. Azonban, ahogy a kötési folyamat tükröződik ezekben a jellemzőkben, általában nincs részletes leírás. Itt a fehérje komplexek három kategóriáját határoztuk meg az interaktorok nem kötött szerkezeti állapotától függően, és részletesen elemeztük őket. Megállapítottuk, hogy az interaktorok tulajdonságait a szekvencia és az elfogadott szerkezet szempontjából nemcsak a fehérje belső szerkezeti állapota határozza meg, hanem hasonló mértékben a kötő partner szerkezeti állapota is. A három különböző típusú interakciót a transzláció utáni módosítások eltérő molekuláris taktikája is szabályozza. Ez nem csak a rendezett fehérjék által meghatározott biológiailag releváns szekvencia-és szerkezeti terek körét bővíti, hanem különálló molekuláris mechanizmusokat is bemutat, amelyek kompatibilisek a specifikus biológiai folyamatokkal, minden interakciótípusra külön-külön. A különböző kötési módok ebben a tanulmányban azonosított különböző tulajdonságai segíthetnek megérteni, hogy a különböző típusú kölcsönhatások hogyan szolgálnak építőelemként a szorosan szabályozott és erősen összefonódó szabályozási hálózatok összeállításához.